A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul: Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.
1849. június 18–19-én az orosz–osztrák csapatoknak sikerült áttörniük a Székelyföld védvonalát jelentő kárpáti szorosokat, és megrohanták a Székelyföldet. Bem tábornok, erdélyi főparancsnok 1849 júliusában érkezett Háromszékre, hogy a Gábor Áron eleste után demoralizálódott székely haderőt újjászervezze. A lengyel főparancsnok két részre osztotta a székely csapatokat, az egyik részt Gál Sándor parancsnoksága alatt Háromszék védelmére hagyta, a másikkal pedig július 21-én Moldva felé vonult. A moldvaiakat egy kiáltványban fegyverbe szólította, hogy együttesen verjék ki az oroszokat, és a török fennhatósága alatt állítsák vissza a fejedelemségek szabadságát.
Vidd magaddal Erdélyt a telefonodban, töltsd le innen az applikációnkat:
Erdély applikáció
A moldvaiak felkeléséből azonban nem lett semmi, Bem visszatért Háromszékre, de katonai különítményének egy részét, nyolc gyalogos századot, egy lovas szakaszt és nyolc ágyút Tuzson János őrnagyparancsnoksága alatt Moldvában hagyta. Tuzson azonban csak párnapot maradhatott Moldvában, mert 28-án a Török Birodalom moldvai képviselője követelte a határra való visszavonulásukat. Tuzson nem tehetett mást, visszaindult Erdélybe. A határon átérve arról értesült, hogy Három széket az ellenség megszállta.Gál Sándor, a székely hadosztály parancsnoka július 23-án még visszaverte Clam-Gallas osztrák tábornok támadását, de a túlerő elől jobbnak látta feladni Háromszéket, és visszavonult Csíkszereda felé. TuzsontKászonújfaluban érte utol Clam-Gallas alakulata. 31-én utóvédjei megütköztek a császári felderítőkkel, aztán este az őrnagy a Nyerges tetőig vonult, hogy kedvező terepviszonyok közt védelmi állásba helyezze a zászlóalját.
Ennek köszönhetően másnap, augusztus elsején már képes volt erős ellenállással feltartóztatni a Csíki-medencébe betörni készülő orosz–osztrák egyesített haderőt. A Clam-Gallas vezette szövetségesek mintegy 12 000 katonája állt szemben Tuzson ezerfős különítményével. A csata augusztus 1-én kora hajnalban azzal kezdődött, hogy a kászoni úton előnyomuló ellenséget erős kartácstűzzel állították meg a székely honvédek, s mintegy 7 órán át meg is tudták tartani hadállásaikat. Végül az ellenség Lázárfalva felől bekerítéssel fenyegette a Nyerges tetőt, így Tuzson őrnagy katonáival a hegyeken keresztül Tusnádra vonult vissza, ahol egyesült Gál Sándor különítményével.
Rendelje meg Ön is magazinjainkat!
A Tuzson János őrnagy által vezetett nyerges tetői csata része annak a gigászi küzdelemnek, amelyet a magyar honvédhadsereg szerte Magyarországon és Erdélyben vívott az egyesített orosz–osztrák haderő ellen. A székelység kivette részét ebből a küzdelemből, s 1849 nyarán az volt a feladata, hogy a Déli- és Keleti-Kárpátok szorosait és a Székelyföldet védje. Bár ez erőt meghaladó feladatnak bizonyult, a székely hadak bátran vállalták a harcot, de a túlerő miatt 1849. június 18–19-én az orosz–osztrák csapatoknak sikerült áttörniük a Székelyföld védvonalát jelentő kárpáti szorosokat és megrohanták Háromszéket, amelynek földje hosszú időre csatatérré változott.
A legjobb helyeket Erdélyben a térképünkön találod:
Ha végül azt kérdezzük: mire emlékeztet a Nyergestető, azt válaszolhatjuk, hogy az 1848–1849-es magyar szabadságharcra, amelyből a székelység derekasan kivette részét. Nemcsak a szülőföldjét védte, nagy anyagi és emberáldozatokat vállalva, hanem a maga szabadsága mellett az egyetemes magyar szabadságot is, aminthogy ezt tette évszázadok során korábban, majd a forradalom leverése után is. Ezzel vált a Nyergestető szabadságharcunk emlékezetének színterévé, szimbólummá.
