Sepsiszentgyörgy magyar többségű város, Erdélyben, Kovászna megyében. Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben, a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint az Olt árterületén alakult ki. Az első ember letelepedésének pontos időpontját megállapítani nem lehet, de a régészet által feltárt csontvázak, eszközök a csiszolt kőkorszakra utalnak. A Váradi utcában neolitikum kori zsugorított sírt ástak ki. Ugyanitt kora rézkori kerámia is előkerült. Az Őrkőn rézvésők, agyag-, cserép, csont- és kőeszközök beszélnek az itt élt emberekről.
Az Eprestetőn ugyancsak bronzkori település nyomait tárták fel. A Gémváránál levő bronzkori település anyagából a geometriai díszítésű tál jelentősebb. A vaskor idején szintén lakott, ezt bizonyítja a bedeházi malomnál feltárt kerámia. A római hódítás korszaka pedig pénzérmékkel, csontfésűk, kerámia- és egyéb maradványokkal van képviselve. Település nyomait tárták fel a Sepsiszentgyörgy melletti Bedeházán, amely e vidék, így Szentgyörgy koraközépkori lakottságát is bizonyítja. A 13. századi faluközösség aligha foglalt magába 25-30 családnál többet. Az első okmányt azonban, melyben minden kétséget kizáróan „oppidum”-nak (mezővárosnak) nevezik, 1461. október 22-én adták ki. Nyilván ez a városként való említés, nem pedig a várossá válás időpontja.
Vidd magaddal Erdélyt a telefonodban, töltsd le innen az applikációnkat:
Erdély applikáció
A református templom elődje egy középkori, Szent Györgynek szentelt plébániatemplom volt. Erre épült a 14-15. században a mai templom, melyet később templomerőddé alakítottak. 1658-ban a tatárok, 1661-ben a törökök vették be, falait 1728-ban, és 1738-ban földrengés pusztította, tornya leomlott, és 1761-ben újjá kellett építeni. Mária Terézia 1764-ben kiadott rendelete a székelyeket kötelező határőrségi szolgálatra kötelezte, a várost pedig a huszár határezred állomáshelyévé nevezte ki. A határvédelmi funkció terheket rótt a lakosságra, de pozitív hatásaként megjelentek az ezt biztosító intézmények, s beindulhatott a helység urbanizálódása.
Rendelje meg Ön is magazinjainkat!
A város sok évszázados létének legdicsőségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik.
„Itt volt azon a világtörténelemben páratlanul álló jelenet, midőn ezen kis terület maroknyi népsége a szabadság szellemétől lelkesülten egy birodalom győztes hadseregének dobta oda a keztyüt, és itt gyült egybe 13 nappal később azon kis csapatja a hősöknek, mely ezen határozatot érvényre emelé s harangjaiból öntött ágyuival, önteremtett fegyverzettel és lőporral síkra szállt, és rendezett hadseregekkel szemben győzelmesen oltalmazta meg e szék területét minden ellenséges invasiotól.”
1849. július 5-én határában vívta Gál Sándor kicsiny csapata élethalálharcát a többszörös orosz túlerővel. Sírjuk a Gidófalva felé vezető út melletti halom alatt van.
A legjobb helyeket Erdélyben a térképünkön találod:
A városban bármerre jár az ember, látnivalót, műemléket talál. Érdemes megnézni a várat, templomokat, a múzeumot, a városhát és a színházat is. A városon kívüli látványosságok közt, elérhető távolságon belül találjuk a környező hegyeket, a Szent-Anna tavat a Mohos-tőzegláppal és nem utolsó sorban Árkos faluját, annak erődtemplomát.
