Szászváros

Szászváros (románul Orăștie) megyei jogú város Erdélyben, Hunyad megyében. A Kenyérmező nyugati peremén, az E68-as főút mentén, a Marostól öt km-re délre, Dévától 24 km-re keletre, Gyulafehérvártól 50 km-re délnyugatra fekszik. Vasútállomása a városon kívül, a központtól három km-re északkeletre található. Helyén már a szászok beköltözése előtt is település létezett. Korábbi lakossága helyére a 12. század második felében szászok települtek. 1224-ben az Andreanum mint a Királyföld nyugati végpontját nevezte meg (a keleti Barót volt). 1239 körül ferencesek telepedtek le a városban és feltehetőleg ők alapították első iskoláját is, amely 1332-ben már működött. 1309-ben dékanátus vagy káptalan székhelye volt. A körülötte létrejött Szászvárosszéket először 1334-ben említették. A városban ekkor 344 füstöt írtak össze, tehát kb. 1376 lakosa volt. 1376-ban 25 mesterséget űztek a városban a 19 céhbe tömörült mesteremberek.

Szászváros

1479-ben a Maros völgyén benyomuló török csapatok elpusztították a várost. A lakosságon belül valószínűleg ugyan továbbra is többségben maradtak a szászok, de új elemként megjelentek az ekkor beköltözött magyar és román polgárok. 1486-tól magyarok és románok is helyet foglaltak a városi tanácsban. 1491-ben királyi rendelet írta elő, hogy a várost paritásos alapon vezessék szászok és magyarok. A királybírót már 1464 óta maga a város választhatta. Ezután az évente cserélődő királybírói és székbírói tisztség egyikét mindig a magyarok, a másikát a szászok jelöltje töltötte be. A céhek élén is felváltva álltak magyar és szász céhmesterek. 1504-ben a havasalföldi származású Istvánt, Oláh Miklós apját választották a város bírájává, az 1520-as években pedig testvérét, Mátét királybíróvá.

Vidd magaddal Erdélyt a telefonodban, töltsd le innen az applikációnkat:  
Erdély applikáció

Szászváros

1509-ben Temesvárról, Lippáról, Borosjenőről és a Bánátból a török ellen menekülő magyarok költöztek a városba. 1532-ben 161 portáját írták össze. A város reformációjának pontos dátumát nem ismerjük, de valószínű, hogy a többi szász székhez hasonlóan korán végbement. Az első biztos adat arra nézve, hogy Szászváros elfogadta a megtisztított hitet, a 16. század közepe tájáról származik: Károlyi Boldi Sebestyén, a lutheri irányhoz közel álló prédikátor, a gyulafehérvári iskola egykori rektora 1558-ban kezdte el szolgálatát a városban. A kálvini reformációt követően egykori plébániatemplomának papja a református irányt követte, de külön lelkészt tartottak a lutheránus vallás mellett maradt szászok is. 1581-ben már biztosan létezett unitárius egyháza, igaz, valószínűleg csak a következő század első feléig. És mivel a Hunyad megyei kálvinizmus szellemi központjává lett, jórészt innen irányították a románság reformációját is. 1582-ben itt nyomtatta ki Tordasi Mihály püspök felügyelete alatt Șerban Coresi és Marian diák a Szászvárosi Ószövetséget.

Szászváros

Rendelje meg Ön is magazinjainkat!

Mózes első két könyvének román fordítását. 1572-ben Báthori István a szászok követelésére újra elrendelte, hogy a városi tanácsba a magyarok és a szászok egyenlő számú képviselőt válasszanak. 1585. május 11-én a városban halt meg Geszti Ferenc erdélyi főkapitány és a Szászvárosi Ószövetség mecénása; állítólag Giorgio Biandrata mérgeztette meg. 1602–1603 telén négyszáz, Elias Tech parancsnoksága alatt álló császári zsoldost szállásoltak be a városba. Áprilisban Bethlen Gábor Lugos felől közeledő, Székely Mózes-párti serege és a török és tatár segédcsapatok elől a zsoldosok a vártemplomban kerestek volna menedéket, de a Bányai (Deák) Mihály királybíró vezette polgárság nemcsak a kapukat zárta be előttük, de utánuk vezette a megérkező támadókat, akik a Gergya-erdőben tizenegy fő kivételével valamennyiüket lemészárolták. Basta augusztus 7-én megtorlásul felakasztatta a királybírót és a városi tanács két tagját. 1628-ban a Szász Universitas ismét kötelezte a várost a paritásos vezetés fenntartására, amely ezután 1848-ig fennmaradt.

Szászváros

1661-ben Ali basa serege fölégette. 1663-ban I. Apafi Mihály emelte kollégiumi rangra iskoláját, amelyet korábban Báthory Gábor, majd I. Rákóczi György is jelentős adományokkal támogatott. Beiratkozási anyakönyvei 1669-től maradtak ránk.

Az iskola gyulafehérvári,marosvásárhelyi, nagyenyedi, fogarasi és székelyudvarhelyi társával együtt az erdélyi református egyház legtekintélyesebb szellemi műhelyeinek sorába tartozott. Tanulói jórészt Hunyad vármegyéből kerültek ki, ahol évszázadokig nem létezett középfokú oktatási intézmény. Hagyományosan nagyszámú román diák látogatta: az 1866/67-es tanévben például a 217 magyar mellett 124 román nemzetiségű tanulót mutattak ki, 1877 és 1894 között a románok aránya 26% és 43% között, míg a németeké 4% és 9% között mozgott. Kuun Kocsárd egyházmegyei főgondnok 1868-ban négyezer, 1877-ben ötvenezer forint értékű úrbéri kötvényt tett letétbe, melynek kamatait részben a szórványban élő, a magyar nyelvet rosszul vagy egyáltalán nem beszélő Hunyad megyei református gyermekek taníttatására rendelte fordítani. Az iskolát még 1877-ben róla nevezték el Kún-kollégiumnak.

Szászváros

A legjobb helyeket Erdélyben a térképünkön találod:

https://youtu.be/OSOXtK4VR34

Check Also

Gyimesi sajt, túró

Amíg a tanult, diplomás emberek előrébb vitték az országot, addig a „buta paraszt” mit csinált?

“Fiam, te azt mondod nekem, hogy” csakis a tanult emberek vitték előre az országunkat? “A …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük