… az-az mit köszönhet az anyaország, a Trianoni békediktátum által elrabolt, Romániához csatolt Erdélyi, Partiumi és Bánáti területeknek?
Ebben az első részben csak az igazságtalanul ellopott Romániában lévő magyarságot érintő tényeket osztunk meg azokkal, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi mindent is köszönhet az anyaország az Erdélyi, Pártiumi és Bánáti honfitársaiknak!
1918-2020 – 100 év – 450.000 áttelepült magyar!
Nehezen lehet találni pontos adatokat, erről sem a KSH, sem más szervezet nem vezet megbízható adatokat. 1985 és 2011 között létezik egy olyan adatállomány, ami hivatalosan 155.955 romániai magyar letelepülését jelenti ki az anyaországban. Természetesen több nagyobb migrációs hullám is elindult az utóbbi évszázadban Erdély felől az anyaország felé!
I. világháború: 1910-ben, még magyar népszámlálás szerint az akkori Erdélyben, Bánátban és Partiumban 1.820.000 magyar élt, míg 1930-ban a románok szerint az akkori népszámlálási adatokat néve, ez 1.554.525 főre csökkent. Hivatalos adatok szerint, a Romániához csatolt területről Magyarországra költözöttek száma 1918-1924 között 197.035 volt.
II. világháború: Amíg 1941-ben az Erdélyi magyarok száma 1.750.883 fő volt, ez 1948-ra 1.499.851 főre csökkent le, majd ez a szám lassú növekedésnek indult. Becslések szerint körülbelül 180-200 ezer főre volt tehető az anyaországban letelepedett erdélyi magyarok száma. 1977-ben sokan valószínűsítették azt, hogy a romániai magyarság összlétszáma még így is el fogja érni a 2 millió főt.
1989 – RENDSZERVÁLTÁS (ami magyarországon is csak köpönyegforgatásra sikerült)
A 80-as években Románia pénzért eladta a tehetősebb nyugati államoknak nemzeti kisebbségeit, főleg a németek és a zsidók kiárusításából próbált külföldi valutára szert tenni. A falurombolással egy időben végbemenő menekülthullámot segítette a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma is, mely minden egyes német állampolgárért egy előre meghatározott összeget fizetett a román államnak – a fejpénzt ebben az időben 6 000 dollárban állapították meg. Ám egy fiatal német szakmunkásért akár ennek a többszörösét is elkérték. Izraellel is hasonlóképpen egyeztettek, árulták ki a saját polgáraikat. A román-magyar tárgyalásokon felmerült az erdélyi magyarság ily módú áttelepítése Magyarországra, ám a Kádár-rendszer nem rendelkezett a szükséges anyagi erőforrásokkal, így az erdélyi magyarok számára egyetlen megoldás kínálkozott: A menekülés.
A nyolcvanas években hirdették meg romániában a falurombolást, ami erőt adott a magyarország felé irányuló migrációnak. éves szinten 8-12 ezer menekült, szász, sváb, román és magyar lépte át a határt. A nem magyarok általában folytatni akarták az utat nyugat felé, amíg a magyarok az anyaországban telepedtek le! Az 1990-es évben, a „fekete” márciusi zavargások után elképesztően megugrott az áttelepülők száma, akik az aljas bűntetteket elkövető román igazságszolgáltatás elől menekültek. Ki lehet jelenteni, hogy ezek a szervek még 100% a securitate embereiből álltak. Marosvásárhelynek ekkor változott meg véglegesen a demográfiai mutatója a román anyanyelvűek előnyére. A határok megnyitása után még évekig erőteljes volt az áttelepülés, amit csak Magyarország únióhoz való csatlakozása változtatott meg. Attól az időponttól a romániai magyarok nagy többsége, aki magyar állampolgárságot, személyi igazolványt kapott, nyugat felé vette az irányt, nem az anyaországban telepedett le. Ledöbbentő, hogy csak a magyar személyi igazolvány hatása miatt 3-4%-al csökkent az Erdélyi magyarság létszáma.
Összességében az utóbbi száz évben minimum 450-500 ezer Erdélyi, Partiumi és Bánáti magyar telepedett le az anyaországban, ebből körülbelül csak 8-12% volt az, aki nyugatra, vagy az USA, Kanada és Ausztrália felé folytatta az útját később.
A mai Magyarország demográfiai mutatói elég rosszul festenének, ha nem lett volna az a sok Erdélyi és természetesen Vajdasági, Kárpátaljai magyar, aki áttelepült az anyaországba. Nincs felmérés arról, hogy milyen negatív hatásai voltak, vagy vannak jelenleg is a kibocsájtó régiókra a népesség elvesztése. Ha feltételezésbe bocsájtkozunk, hogy az utóbbi 100 évben egy Erdélyi magyar se települt volna át, akkor nem állunk messze attól a ténytől, hogy Erdély lakosságának bő harmada még ma is magyar anyanyelvű lehetne, országos szinten pedig 11-12%!!!
Szerinted mit köszönhet az anyaország az Erdélyi, Partiumi, Bánáti és Máramarosi honfitársainak, akkor, amikor jelenleg Magyarország lakosságának az 5%-a Erdélyi, vagy Erdélyi gyökerekkel rendelkezik?
Szólj hozzá te is és oszd meg a cikket!
Fedezd fel TE is Erdély csodálatos tájait a magazinjainkban!
Kirándulj TE is Erdélyben a térképünkön!
Nem értem miért hangoztatják annyira hogy Erdélyi, Partiumi ,Bánáti stb. magyarok .Hiszen pont olyan magyarok élnek itt mint az „anyaországban”.És csak a Trianoni Nagymagyarorszag szétszabdalása az oka mind ennek a megkülönböztetésnek . És milyen jó volna ,ha a közeljövöben egyszer arra ébrednénk ,hogy Nagymagyarorszag újra létezik. (Legalább is nekünk magyaroknak.)