Mindenki élete tele lehetne apró csodákkal, amiket önmaga képes megteremteni, és még csak nem is kellenek hozzá nagy dolgok – nyilatkozta az Egy vérből vagyunk Alapítvány elnöke. Gui Angéla jótékonysági rendezvények szervezésével segíti a legelesettebbeket. Most épp Erdélyben járt, száz pár sportcipőt vitt egy magyar szórványkollégiumba. Azt mesélte, amit ott látott, azt nőként és édesanyaként nehéz feldolgozni.
Erdélyről az átlagembernek a Székely nép, Böjte Csaba, a Békás-szoros, vagy csak a Transzfogarasi és Trianon jut eszébe. Románia is az Európai Únióhoz tartozik, de sokan még most is olyan mostaha körülmények között élnek, amit ezek a fotók sem tudnak visszaadni.
– A Maros megyei Magyarfülpösön jártam, – nyilatkozta Gui Angéla – ami számomra azért is különösen nagy élmény, mert Erdélyben születtem, 26 éves koromig a Partiumban éltem. Nekünk Magyarország volt a nyugat, a szabadság. Amikor átértünk Debrecenbe, mindig azt mondtuk: itt még a levegő is más. De most éppen fordítva éreztem: egy éves bezártság után újra átléphettem a román-magyar határt, és azt éreztem, Erdélyben egész más a levegő… Jó volt ott. Az pedig, hogy ezt adományúttal köthettem össze, még felemelőbb érzés.
Februárban száz pár sportcipőt vittem a magyarfülpösi gyerekeknek, amit egy szilveszteri jótékonysági futáson sikerült összegyűjtenem, és múlt héten újabb százat!
Ők egy szórványkollégiumban élnek, amit éppen 20 évvel ezelőtt alapított Ady István református lelkész. Neki köszönhetően maradhatott meg ott a magyar oktatás. Összegyűjtötte azokat a nagyon nehéz sorsú gyerekeket, akiknek ugyan élnek a szüleik, de nem tudnak vagy nem akarnak foglalkozni velük. Jó eséllyel iskolába se vitték volna őket, magyar iskolába pedig egészen biztosan nem.
– Akinek van gyereke, látja, hogy minek örül és minek nem. A mieinknek már szinte mindenük megvan, alig tudunk mit venni nekik. Ezzel szemben, amikor egy ilyen nehéz sorsú gyereknek odaadsz egy sportcipőt, igazi örömet látsz az arcán. Számára ez nem csak egy sportcipő, hanem egy ismeretlen emberektől kapott önzetlen adomány.
Elképzelhetetlen számukra, hogy olyan emberek, akiket ők nem is ismernek, ilyen nagy dolgokat megtesznek értük.
Ezzel példát is szeretnénk nekik mutatni. Arra tanítjuk őket, hogy ha az ember egy célt tűz maga elé és minden nap tesz érte, akkor bármilyen nagy akadályt leküzdhet. Ezeket a sportcipőket éppen ezért motivációs cipőknek is hívom. Ugyanis nem csak azt üzenjük vele, hogy most van mit húznotok a lábatokra.
Biztosan több gyerek apja eladta ezt a cipőt egy üveg pálinkáért. De ha le is vette annak a gyereknek a lábáról, az az üzenet megmaradt neki, hogy mi nyáron vissza fogunk menni.
És utána együtt fogunk tölteni több napot. Elvisszük majd őket az állatkertbe, kirándulni, a Marosra. Olyan pillanatokat élhetnek majd át, amik átlendítik őket azokon a borzalmas napokon, amikor nem szereti őket senki, amikor csak erőszakkal találkoznak.
– Nagyon sok jó körülmények között élő ember nem találja meg a lelki örömöt, boldogtalannak érzik magukat, és azt várják, hogy valaki már tegye őket boldoggá. És így talán örökké boldogtalanok lesznek, pedig olyan sok belső örömet, boldog pillanatokat tudnának saját maguknak szerezni csak azzal, ha elkezdenének másokon segíteni. Én hiszek abban, hogy a másokon való segítés egyben igazából önmagunk megsegítése is! Igen, ez kőkemény munkával jár, elvesz a szabadidőnkből, de a segítő embernek nemcsak a lelke lesz vidámabb, hanem az immunrendszere is erősödik. Az igazi csoda az, amikor látjuk a másik ember arcán, hogy mekkora örömet okoztunk neki!
Mindenki élete tele lehetne apró csodákkal. Ezeket önmaga képes lenne megteremteni, és még csak nem is kellenek hozzá nagy dolgok.
Nem kell mindenkinek árva vagy határon túli gyerekeken segíteni. Nagyon sok rászoruló, idős ember él Magyarországon. A koronavírus-járvány miatt még több idős ember elszigetelődött. Ha melléjük állunk egy buszmegállóban, és beszélgetni kezdünk velük, boldoggá tesszük őket, hisz lehet, hogy napok óta nem szólt hozzájuk senki. Mi magunk is teremthetünk csodát! Én ezekben az apró csodákban hiszek. Ez a cselekvő szeretet, amire mindenki képes. És ha mindenki csak addig segít, amíg a keze elér, akkor ez a világ sokkal jobb hely lesz. Az enyém egészen biztosan! – nyilatkozta Gui Angéla.
Vasárnap.hu – Mizsei Bernadett
Ezek a cigányok a filmben nem szűkölködek, hanem csicsás épületeket, „cigodákat” építenek!
