A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye, Magyarország faiparának és sóiparának központja volt. Nagybányától 53 km-re északkeletre fekszik. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé.
A település a 13. század végén alakult ki, először 1308-ban említik. A 14. század közepére jelentős vásároshely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. A lakosság jellegzetes csoportját alkották még a közeli rónaszéki sóbánya munkásai. A 14. század végén földesúri hatalom alá került.
Vidd magaddal Erdélyt a telefonodban, töltsd le innen az applikációnkat:
Erdély applikáció
Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak. 1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.
a városban 1910-ben 7981, 1941-ben pedig 10 144 zsidó élt. 1942–43 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12 749 zsidót deportáltak Auschwitzba.
Rendelje meg Ön is magazinjainkat!
Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1938 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944. október 17-én szovjet kézre került. 1950–1955 között itt működött a kommunista éra egyik hírhedt börtöne, „átnevelő” táborként.
A legjobb helyeket Erdélyben a térképünkön találod:
A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
A város legnagyobb épülete az egykori Jókai Mór és lskola utca sarkán található Piarista főgimnázium.
Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Az elhallgatott magyar kiválóságok között itt raboskodott – többedmagával – Márton Áron vértanú püspök is.
