Még véget sem ért a járvány, de itt az Orosz-Ukrán háború és már a földünk számos pontján élelmiszerellátási problémák vannak, amit infláció és gazdasági válság fokoz! Te felkészültél a legrosszabbra? Mert a klímaváltozás is a nyakunkon van, ami ezeket a hatásokat meg fogja többszörözni!
Sokféleképpen elpusztulhatunk, az emberiség tesz majd arról, hogy ez így is legyen de nem erről akarok itt írni, hanem a túlélésről! Engem nem a pusztulás érdekel, hanem a túlélés.
Lehet önző vagyok, de ha TE is elég önző vagy, akkor írj nekem ide és legyünk együtt önzők!
Nem csak egy nukleáris világháborúról most nem fogok beszélni. Nem volna értelme. Ha a világ atomhatalmai valamiért úgy döntenének, hogy kilövik egymásra a felhalmozott készleteiket, akkor, bár van némi remény egy maroknyi ember túlélésére, abban túl sok köszönet nem lesz. Bár ha megfellően felkészül az „önzők” csapata, akkor van remény, mert egyedül, vagy csak egy családnak nem lenne sok esélye.
Kezdjük azzal, hogy az atomcsapások célpontjai a nagy népsűrűségű területek. Azok, ahova az emberiség a legfőbb szolgáltatásait is telepíteni szereti, úgymint kórházak, energiaellátási központok, stb. Ha túl is éled, úgyis belehalsz a sérüléseidbe. Ha nem, akkor éhen halsz. Ha nem halsz éhen, megöl a sugárzás. Ha nem öl meg a sugárzás, halálra fagysz a hamarosan beköszöntő nukleáris télben. Akkor már jobban jársz, ha azonnal meghalsz, nem? Persze erre megoldást jelenthet egy menedék, amit megosztasz sok „önző” emberrel!
Az állam nem tud működni megfelelően hivatalnokok nélkül és az ipari létesítmények személyzet nélkül nem tudnak létezni. Magyarán, nem lesz áram, mert összeomlik az elektromos hálózat. Nem lesz folyóvíz, mert nem lesz áram, ami működtetné a vízművet. Idővel a csatornarendszer is összeomlik, te meg ott fogsz ülni a sötét, hideg és büdös lakásában, szomjasan. Elindulhatsz portyázni a városban élelem után kutatva, de ennek is megvannak a maga veszélyei. Találkozhatsz más túlélőkkel, akik esetleg segítenek neked, de lehet, hogy megesznek téged.
A megoldás: Irány a természet!
A természet a fent már említett okokon túl azért is jobb választás a városoknál, mert bármilyen katasztrófa is pusztítsa el az emberiséget, viszonylag nagy mennyiségben hagy maga után oszladozó holttesteket, amik egyrészt nagyon hamar nagyon büdösek lesznek, másrészt rengeteg életveszélyes fertőzés forrásai.
Az emberiség egyenetlen eloszlása miatt a természetben nagyobb esély van rá, hogy ezeket a kellemetlenségeket elkerüld, ahogy arra is, hogy kevesebb más túlélővel kelljen osztozni az erőforrásokon. A természet ugyanis bővelkedik ezekben: bármekkora és bármilyen is legyen az a kataklizma – és most megint tekintsünk el az atomholokauszttól vagy az ezzel egyenértékű katasztrófáktól, mint a szupervulkánok kitörése, vagy óriási meteorok becsapódása – a természet nagyobbik része valószínűleg túléli.
Miért fontos egy kicsi, de összetartó közösség?
Ha önző módon csak magamat és a családomat viszem magammal a bunkerbe, ami messzire van a nagyvárosoktól és sok hegy, völgy választja el a többi túlélőtől, nagy eséllyel túlélhetünk sok mindent, de az összezártság, az egyedüllét se jó, erre egy összetartó közösség jelenthet megoldást! Közös összefogással megfelelő életteret lehet kialakítani, ahol az emberek nem bolondulnak meg a magányban, megfelelő nagyságú élettereket tudnak kialakítani.
Egy közösségben már lehet orvos, tanár és egy mezőgazdághoz, vagy álattenyésztéshez is értő ember, akik segítségével majd újra lehet indítani egy olyan társadalmat, ami tanul a múlt hibáiból!
További részletekért írj ide, ha önző vagy és túl akarod élni az emberiséget, akkor adj maganak esélyt: trekkers.hu@gmail.com
Persze egy menedék, vagy bunker hosszú távon nem jelent mindenre megoldást. Ha olyan helyzet alakul ki, ami miatt a bunker menedékét kell keresni, akkor 2-3 évre kell legalább előre tervezni. 2-3 év alatt az emberiség 99%-a kihal és biztonságosabb lehet minden odakint és a természet hamar regenerálja magát, ami egy összetartó közösségnek megfelelő lehet.