Mátyás a felvetést sem tudta volna értelmezni, a kérdés viszont több száz éves okoz ellentéteket magyarok és románok között! Tény, ami tény, a több mint 500 évvel ezelőtti Magyarországon közel 5 millióan éltek, aminek a lakossága 80%-ban magyar volt és az Angol királysággal vetekedhetett Mátyás birodalma gazdagságban.
Mátyás nem értené a kérdést!
A modern nemzetfogalom megszületése a XIX. század elejétől rengeteg feszültséget szült a Kárpát-medencében nemzetiségeink vélt és valós sérelmeitől az 1848–49-es véres eseményeken keresztül Trianonig, majd az utódállamok sokszor durva, elnyomó kisebbségi politikájáig, kitelepítésekig és pogromokig hosszú a sor. Azelőtt évszázadokon át senkit nem érdekelt, hogy valaki románul, tótul, csehül vagy magyarul káromkodik, miközben az országra törő aktuális hódítót üti, közös volt az érdek és a cél, Közép-Európa népei nem élték volna meg a modern kort egymás segítsége nélkül. A XIX. század viszont gyökeres változást hozott, a mindenkori politika megbocsáthatatlan bűne történelmi személyek, események kisajátítása úgy, hogy közben saját koruk értékrendjét, elvárásait húzzák rá. Nyilvánvalóan ezek a kreációk szivárognak át a közvéleménybe is ezernyi formában, és csak egy hang marad hallhatatlan, az objektív történettudományé. Márpedig a tudomány olyan egyszerűen ragadja nyakon a Mátyás származását firtató dilemmát, miként Nagy Sándor oldotta meg a gordiuszi csomót:
„Ha valaki időutazóként bebocsátást nyerne Mátyáshoz, és faggathatná arról, hogy magyarnak vagy románnak vallja-e magát, nem kapna választ. A király csak nézne rá csodálkozva, magát a kérdést sem tudná értelmezni”
– mondja a 24.hu-nak Dr. Horváth Richárd történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Az oláhnak mondott Hunyadi János
Érdemes az oklevelekkel kezdeni, a família családi levéltára fennmaradt. Történt ugyanis, hogy 1505-ben elhunyt Corvin János öt esztendős fia, Kristóf, a Hunyadi család ezzel kihalt. Az örökös nélkül maradt vagyon ilyen esetekben a koronára szállt vissza, amit a király általában továbbadományozott alattvalói becses szolgálataiért cserébe. A Hunyadi birtokokat II. Ulászló a német földről származó unokaöccsének, Brandenburgi Györgynek adta, aki feleségül vette Corvin özvegyét, Frangepán Beatrixot. Az adományozás hivatalos formába öntésének része volt, hogy a birtokokhoz tartozó dokumentumokat is az új tulajdonosra bízták, ezek olyan szerepet töltöttek be, mint ma a földhivatalok által kezelt tulajdoni lapok. Az asszony 1510-es halála után György még sokáig Budán maradt, egy ideig a kis II. Lajos nevelője is volt, majd 1525-ben visszatért a Német-római Birodalomba, és magával vitte az iratokat: ez a nagy szerencsénk, mert itthon feltehetően Vajdahunyadon őrizték volna, és a török hódoltság idején nagy eséllyel megsemmisülnek. Így azonban megvan mindegyik szépen sorszámozva az 1-es példánytól kezdve – ez a család első okleveles említése, Zsigmond király Serba fia Vajknak, Hunyadi János édesapjának adományozza benne Hunyad várát 1409-ben. János aztán az uralkodó szolgálatában katonáskodott, megjárta Itáliát, hűsége és tehetsége egyre inkább Zsigmond kegyeibe emelte, és itt jutunk el egy, a témánk szempontjából fontos 1435-ös királyi adománylevélig:
Az oláhot akkoriban nem kísérte a mai negatív felhang, előkelők, nemesek is viselték ezt a melléknevet, egyszerűen annyit jelentett, az illető a Kárpátokon túlról származik. Mai tudásunk szerint Vajk Havaselvéről érkezett a Magyar Királyságba, de ottani társadalmi státuszáról nem ismerünk részleteket, de minden bizonnyal előkelő származású volt.
Mátyás király szülőházát Kolozsváron találhatjuk meg!
A cikk folytatásához kattints ide!
A legjobb helyeket Erdélyben a térképünkön találod, amit mi töltöttünk fel tartalommal!
forrás: 24.hu Bihari Dániel.
