Hozzávalók:
50 dkg kukoricaliszt
1 liter forró víz
25 dkg juhtúró
2-3 dl tejföl
1 csokor zöldhagyma vagy 1 szál póréhagyma
1 evőkanál zsír
Elkészítés: Egy rendes fazékba felteszek vizet melegedni, amikor gyöngyözni kezd, beleszórom a kukoricalisztet, takarékra veszem, így főzöm 20-25 percig. A tűzről lehúzva kevergetem, amíg összeáll. Ismét visszateszem a tűzre, nagy lángon egyet rottyantom, míg a vizet teljesen magába szívja, majd kiborítom a gyúródeszkára, hengert formálok belőle. A hagymákat vékonyra felkarikázom.
Egy tűzálló tál alját kikenem a zsírral, megszórom juhtúróval. Cérnával centis szeleteket vágok a puliszkából, és rétegezni kezdem: puliszka, juhtúró, hagyma, és ismét puliszka, juhtúró, hagyma, egészen addig, míg elfogynak a hozzávalók, a tetejére juhtúró kerüljön, amit meglocsolok a tejföllel. A tálat lezárom alufóliával, 15 percre berakom a 150 fokosra előmelegített sütőbe, az idő leteltével leveszem a fóliát, még 3 percig sütöm. Melegen, tejföllel meglocsolva, esetleg reszelt sajttal meghintve önálló ételként is tálalhatom, de szaftos sültek körete is lehet.
Megjegyzés: Aki sósan szereti az ételeket, sózhatja is, én nem szoktam, hisz a juhtúró eléggé sós ízhatást ad.
Rendelje meg Ön is magazinjainkat!
Aki még nem kóstolta a juhtúros puliszkát, az igazán még nem is lehet tisztában az igazi Erdélyi, Székelyföldi ételekkel, gasztronómiával. Az étel neve a 17. század végén jelent meg a magyar nyelvben, eredete nem tisztázott. Származhat a latin pollis (finom liszt) vagy a puls (sűrű pép, kása) szavakból, és talán a diáknyelvből kerülhetett a köznyelvbe. Eredetileg hajdinából készült; kukoricalisztből főtt ételként először 1708-ban, Pápai Páriz Ferenc szótárában jelent meg. Hazánkban ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, keményebb sült változata a görhe. Régebben az erdélyi szegény emberek fő tápláléka. Reggelinél, vacsoránál ez volt a főétel, ebédnél köretként ették. Kemény változatát hidegen tarisznyába csomagolták, útravalónak, mezei, illetve erdei munkákhoz. Az elkészítési módja nagyon egyszerű: a kukoricalisztet sós vízben vagy tejben megfőzik. A víz vagy tej mennyiségétől függően a puliszka kemény, félkemény vagy híg lesz. Ehető köretként (az erdélyi magyarok például csirkepaprikás vagy töltött káposzta mellé), juhtúróval rétegesen összerakva, tehéntúróval-tejföllel ízesítve.
Ismerd meg Erdély nevezetességeit:
A puliszka, miután a 20. század során a városi lakosság körében csaknem feledésbe merült, napjainkban ismét egyre ismertebbé és népszerűbbé válik, ami elsősorban a reformtáplálkozás térhódításával hozható összefüggésbe. Kedvelői a sós, zöldséges változatok mellett édeskásaként is fogyasztják, kukoricaliszt helyett gyakran kukoricadarából készítve. Köretként hazánkban is számos étteremben kapható, főként az olasz vonatkozás miatt vonzóbbnak ítélt polenta néven. Emellett, mivel a búzával és rozzsal ellentétben nem tartalmaz sikért (glutént), a lisztérzékeny személyek táplálkozásában is fontos szerepet tölthet be. Jelentősége ismert még a csecsemőélelmezésben is – a sikértartalmú gabonák helyett felhasználva segíthet megelőzni a lisztérzékenység kialakulását.
